A cikk megjelent a KultúrTapas spanyol kultúrával foglalkozó online magazinban három részletben: Spanyol meló: Így kezdtem új életet Madridban; Szállás Madridban: 5 plusz sok tipp, ha lakást keresel Madridban és (Non) Plus Ultra: Így szerezz gyorsan NIE számot Madridban.
Régóta motoszkál bennem, hogy írjak egy kis beszámolót madridi életem kezdeteiről, de mint sok mindent, ezt is halogattam. Most viszont eljött az idő, hogy megosszak egy másfél éves sztorit arról, amikor fogtam a cókmókom és délre költöztem. Ez a cikk Neked szól, ha csak simán érdekelnek a kalandjaim, vagy ha szintén kipróbálnád magad a fieszták és szieszták hazájában és szükséged van egy-két tippre a kezdetekhez.
Ember tervez…
2022. szeptember 9-e volt, amikor Barbara barátnőmmel és Mexivel (a neurotikus négylábú testőrömmel) három nap autókázás után este 6-kor végre megpillantottuk a Madrid feliratot. Megkönnyebbülten álltunk félre Prosperidad kerület egyik nyugodt utcácskájában, hogy elfoglaljuk az Airbnb-nket, amit előre gondosan kiválasztottam a következő egy hétre. A kutyabarát apartman, ami csak öt percre volt a munkahelyemtől, tökéletes választásnak tűnt. Izgatottan vártuk tehát, hogy a következő két napban főállásban pihenjük ki a Eurotrip-ünk fáradalmait. A sors azonban mást tartogatott számunkra.
Házi nénink idő közben úgy döntött, az előre megbeszélt feltételek mégsem felelnek meg neki, ezért nem engedett be minket a házba. Kötötte az ebet a karóhoz, hogy az eb és a barátnő elszállásolásáért cserébe mélyebben kell a zsebembe nyúlnom. Nekem nem tűnt ideális megoldásnak, hogy többet fizessek, mint amit már kifizettem, ő viszont nem engedett az igazából.
Az amúgy sem mély zsebem határozottan azt sugallta, hogy mondjak ellent a házi néni szeszélyeinek, hiszen épp új fejezetet kezdtem egy új országban, és mégsem ebben állapodtunk meg. Hosszú beszélgetések következtek az Airbnb-vel, mire könnyek közt valahogy találtunk egy másik helyet, ahol a következő két éjszakára meg tudtuk húzni magunkat.
Tanulság: nem szabad engedni, hogy random több pénzt pattintsanak le rólunk, mint amit már kifizettünk. Még ha sok idegesítő telefonálással is jár, az Airbnb visszatéríti a költséget, ha nehéz szállásadóval van dolgunk. (A visszautalás egy pár napot azért igénybe vesz, és a legjobb opciókról így utolsó pillanatban nagy eséllyel lemarad az ember.) Barbara hősiesen kivette a részét a küzdelemből, és Madrid zsúfolt éjszakai forgalmában vezetett minket az új szállásig, mert az én receptoraim addigra már feladták a harcot.
Madrid
… vagy ahogy a helyiek mondják: Madriz (Mádrisz – sziszegős sz-szel).
Madrid főterének, a Plaza Mayor-nak a kellős közepén találtunk éjfélkor egy ablak nélküli szobát. Egy ágyon kívül volt még benne egy gyanúsan balesetveszélyes konnektor, ami magát félig megadva lógott ki a falból. Ez tartotta életben azt a ventilátort, ami nekünk adta a túléléshez szükséges oxigént. Szóval kicsi volt és fülledt.
Nem voltak tehát luxus körülmények, de azokban a pillanatokban még ennek is örültünk. Ekkor már csak két nap volt hátra az első munkanapomig, így turbó gyorsasággal kellett találnom szállást, mert a hajléktalanság szelleme ott lebegett a fejünk felett. Ezerrel lakás után kezdtünk nézni, és hamar kiderült, hogy ez nem lesz könnyű menet.
Sweet home, Vallecas
Közben segítségemre sietett a tesóm, aki madridi Facebook csoportokban próbált megoldást keresni a helyzetünkre. A segítség gyorsan meg is érkezett egy lett lány személyében, aki felajánlotta, hogy hozzájuk mehetünk a következő hétre, mert neki is van egy Mexije és szívesen befogadna bennünket. A tesóm online közbenjárásának és az örökbefogadott kutyatulajdonosok láthatatlan nemzetközi szövetségének köszönhetően a következő hétre megmenekültünk.
Így már sokkal egyszerűbb volt keresgélnem, Mexinek lett új barátnője és mindezt sokkal kevesebbért, mint a napi 80 eurós szállások, amik akkor elérhetőek voltak. Így laktunk egy hétig Madrid déli részén, Vallecasban, ami nem Madrid koronájának az ékköve, de ismét csak örültünk, hogy gyorsan jóra fordult a helyzetünk. Ezután egy brit emberi jogi harcos asszonysághoz kerültünk, aki korábban egyébként Budapesten is lakott és dolgozott. Nála béreltünk 3 hétig egy szobát a központban. Így összesen egy hónapba és megannyi kalandba került, amíg megtaláltam azt a lakást, ahol most is lakunk.
A lakáskeresés labirintusa
Szeptember nem a legkedvezőbb hónap a lakáskeresésre Madridban. Erre akkor döbbentem csak rá, amikor szembesültem azzal, hogy szeptemberben a fővárost több ezer diák árasztja el és mindnyájan egyszerre keresnek lakást. Arra is rá kellett döbbennem, hogy mennyire nem végeztem praktikus előkészületeket.
Egy reggel Mexivel a brit néni lakásához közeli kutyafuttatóban voltunk, amikor feldobta az itteni ingatlan.com, azaz az idealista.com, hogy elérhető lett egy, a paramétereimnek megfelelő lakás. Az esélytelenek nyugalmával hívtam a hirdetőt, mert addig már vagy 15 lakásmegnézésen voltam túl. Ezekből néhányra ajánlatot is tettem, de sajnos sosem én voltam a befutó. Volt a főbérlők közt olyan is, aki az első hónapon felül 4 havi kauciót kért a hiányzó nominám, azaz spanyol bankszámla kivonatom miatt. Akadt olyan is, aki pénzt kért volna előre, hogy időpontot foglalhassak egy megtekintésre. Illetve olyan is, akinek egy havi kauciót kellett volna előre átutalnom, amiért cserébe foglalta volna csak le a lakást anélkül, hogy azt megnézhettem volna. Eddigre viszont már nindzsaként hárítottam el a potenciális csalókat (estafadores!).
Nehezítő tényező még, hogy lehetsz uniós állampolgár, akinek nincs priusza, itt mégis nulláról indulsz, ha nincs a spanyol bankszámládon legalább 3 hónapnyi elfogadható fizetéskimutatás (alias „nomina”). Hiába a bociszemek, vagy annak bizonygatása, hogy tisztes állampolgár vagy és szobatiszta, Spanyolországban a főbérlők a biztosra mennek. Bármilyen előzmény, ami Spanyolországon kívül történt, nem igazán számít bele a kiválasztásnál a döntésükbe. Ehhez hozzá kell azért tenni, hogy itt a törvény a bérlőt védi kifejezetten. Ezért nagyon szigorúan megválogatják, kinek adnak ki lakást.
5 dolog, amire mindenképp figyelj oda, ha lakást keresel Madridban:
- Előre sose utalj pénzt, főleg akkor, ha az ajánlat túl szép, hogy igaz legyen. Szorult helyzetben könnyebben belefut az ember csalókba.
- Alapvetés lehet, de nekem nem sikerült tartanom magam hozzá. Inkább érkezz 1-2 héttel a munkakezdés előtt, és keresgélj nyugodtabban itt helyben, mert a legjobb opciókra gyorsan kell lecsapni. Ezek szinte pár órán belül elkelnek. Olyan tippet is kaptam, hogy már a lakás megnézésekor vigyem el készpénzben a foglalót.
- Nomina nélkül akár 4 havi kauciót is elkérhetnek, hacsak nem fejleszted a meggyőzési képességeidet kimagasló szintre.
- Állíts be az idealista-n hirdetésfigyelőt, hogy rögtön lecsaphass a jó ajánlatokra. Az idealista feldob egy térképet, amin be tudod rajzolni azt a városrészt, ahol lakni szeretnél.
- Találd meg az egészséges egyensúlyt a csalók és a jóindulatú, segítőkész emberek közt. Annak ellenére, hogy sokan próbálkoznak az emberből pénzt kicsalni, bízni kell az emberekben, mert a nagy többségük segítőkész, csak ki kell fejleszteni egy jó szűrőt.
Az ügyintézési labirintus
Oké, most már van munkánk és lakásunk. Ezeken felül kell még:
- helyi azonosítószám (NIE, azaz a Número de Identidad de Extranjero, a külföldiek személyije)
- Certificado (alias Certificado de Registro De Ciudadano de La Unión Europea). EU-s polgárként pár hónapon belül be kell jelenteni, hogy megérkeztünk.
- bankszámla
- TAJ szám
- bejelentett lakcím,
- és egy idő után adóbevallást is kell készítenünk.
Az okmányiroda és a rendőrőrs
Ezzel nem akarok senkit sem untatni, mert egyrészt tényleg unalmas, másrészt sok-sok infó van fent róla a neten. Viszont ami tényleg fontos, hogy itt a NIE minden ügyintézés non plus ultrája. A NIE beszerzésére egy honlapon kell időpontot kérni, ami elsőre nagyon kényelmesen hangzik. A dolog pikantériája viszont, hogy annyian szeretnének NIE-hez jutni Madridban, hogy a szabad időpontok a megnyitásuk után rögtön elfogynak.
Egy ismerősöm mesélt ehhez egy trükköt. Ahelyett, hogy az ember tök száz bottal verseng a madridi helyekért, érdemes kisebb településeket megcélozni, mert várostól függetlenül bármelyik rendőrőrsön (…) lehet NIE-t intézni. Így például én Ávilában kaptam időpontot viszonylag hamar. Ez egy Madridtól kb. egy órára fekvő középkori település, ami amúgy a rendőr őrsén túl a 11. századi várfalairól és keskeny kis utcácskáiról is híres.
Ávila
Azt tapasztaltam, hogy jó ez a megoldás, de az ávilai Hivatali Juanok annyira nem szeretik, ha a fővárosiak ellepik az irodájukat. Ha ellen tudunk viszont állni egy kis bürokratikus rosszallásnak, akkor ezzel a kitérővel jó sok időt meg tudunk spórolni. Tehát így már NIE-vel felvértezve lehet menni a bankba számlát nyitni. Ávila hátránya, hogy a Certificado nevű papírt itt nem lehet elintézni, hanem tényleg csak a lakóhely szerint illetékes okmányirodákban. (Külön öröm számomra egyébként, hogy leírhattam a „lakóhely szerint illetékes okmányiroda” szavakat.)
Szánnom kell még egy utolsó bekezdést az empadronamiento intézményének is. Ezt Narcos rajongóként külön szerettem, de csak azért, mert szerepel benne a padron szó, ami majdnem olyan, mint a patrón. Mindegy, aki érti, érti. Szóval ez a tortán a hab, az i-n a pont. Ez a lakcím bejelentés intézménye, külön időpont kell hozzá és másik hivatal, mint ami a NIE-hez. A többire nem emlékszem.
Miért szerethető nagyon Madrid
Szerintem még mindig akad olyan ismerősöm, aki azt hiszi, Barcelonában élek, mert egy időben folyton arról beszéltem, hogy ott szeretnék élni. Madridot sosem tartottam igazán izgalmasnak, vagy talán csak arról van szó, hogy kevesebbet hallani róla, nincs olyan jó PR-ja, mint Barcelonának.
Nyugi
A sors viszont úgy hozta, hogy Madridban kaptam munkát, amit azóta sem bánok. Van a városnak egy olyan kisugárzása, ami engem valamiért megnyugtat. Ez furcsán hangozhat azoknak, akik már jártak, vagy éltek Madridban. Persze, nyüzsgő és rohanós, reggel itt is nyomorognak az emberek a metrón munkába menet, és a pincéreknek néha mindegy, hogy élsz, vagy halsz, de ez a része nekem mégis eltörpül amellett, hogy szerintem ebből a városból nyugalom és kedvesség árad. Persze ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy statisztikailag a spanyolok rengeteget mosolyognak. Egy felmérés szerint egész pontosan 24,4-szer egy nap. Te számoltad már, hányszor mosolyodtál el egy nap?
Életminőség
A 18.000 bárt az a sok madridi tartja életben, akiknek egy tapa-val kísért sör, vagy vermut a barátokkal minden körülmények közt belefér. A világ leghosszabb boldogságkutatásának az eredménye egyébként, hogy a jó élet kulcsa az emberi kapcsolataink minőségében rejlik. A sok napsütés mellett, szigorúan tudományos szempontból ez is magyarázhatja az itt elcsattanó rengeteg napi mosolyt, mert a spanyolok híresen sokat foglalkoznak egymással – jó értelemben. Szóval igazán társasági lények és itt az az elterjedt mondás járja, hogy azért dolgozunk, hogy éljünk, nem pedig fordítva.
A kerületek különálló univerzumok
Madridban nem igazán tudsz unatkozni, mert mindig van valamilyen program a város különböző kerületeiben. Ezek pedig olyanok, mintha különálló városok, vagy faluk lennének, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy sose érezzük a várost egyhangúnak. Építkezésükben, hangulatukban teljesen eltérnek egymástól. Chamberí és Salamanca sikkes, Lavapiés és Malasaña alter, Prosperidad pedig, ahol élek, legnagyobb megelégedettségemre, nyugdíjas.
Nemzetközi csapat
Mindig szerettem színes társaságokban lógni, és erre Madridban sok lehetőség nyílik. Meetup-ok tömkelegéből lehet választani és ha a szociális elemünk fel van töltve, akkor csak a szabad időnk szab határokat a barátkozásnak. Persze külön fejezetet érdemelne, milyen 30-on felüli új jövevényként barátokat gyűjteni, de főleg ha angolul szeretnénk társalogni, itt nem érzi magát az ember öregnek a új barátságokhoz (még ha felszínesek is), mert rengetegen vannak mindenféle korosztályból és mindenféle országból olyanok, akik hasonló cipőben járnak.
Ahogy minden változásnak, a Madridba költözésemnek is megvoltak a nehézségei, de szerintem ez pont ettől szép. Mert bár tudtam előre, hogy nem lesz mindig könnyű, biztos, hogy lesznek rázós helyzetek és az élet igazi kihívások elé állít majd, de pont ezért volt érdemes elindulni. Ahogy Márquez mondta…
Utazni annyi, mint visszatérni.”
Gabriel Garcia Márquez
Utazni annyit jelent, mint elhagyni az otthont,
elhagyni a barátokat
megpróbálni repülni.
repülni, megismerni más ágakat
utazni az ösvényeken
megpróbálni változni.
Utazni annyi, mint őrültnek öltözni
azt mondani, hogy „nem érdekel”
hogy vissza akarunk térni.
Visszatérni, értékelve a kis dolgokat.
egy ital ízlelgetése,
az a vágy, hogy kezdjünk bele.
Utazni annyi, mint költőnek érezni magunkat,
levelet írni,
az ölelés vágya.
Megölelni, amikor megérkezünk egy ajtóhoz
nyugalomra vágyva
hagyni, hogy megcsókoljanak.
Utazni annyi, mint világivá válni
találkozni más emberekkel
újrakezdeni.
Kezdeni azzal, hogy kinyújtjuk a kezünket,
tanulni az erősebbektől,
átélni a magányt.
Utazni annyi, mint elhagyni az otthont,
őrültnek öltözni
elmondani mindent és semmit egy képeslappal ,
Másik ágyban aludni,
érezni, hogy az idő rövid,
Utazni annyi, mint visszatérni.
